Kréta
Több görög szigeten jártunk már, de Kréta mindig kimaradt. A helyiek csak úgy hívják: Megáloniszosz, ami nemes egyszerűséggel; nagy szigetet jelent. Igaz, hogy a földközi tengeren ez csak az 5.-ik helyre elég, ám Görögország legnagyobb és legdélebbi szigete.
Szóval idén a választás Krétára esett. Mikor elkezdtem jobban feltérképezni, jött a kérdés, vajon hova?! A földdarab ugyanis 240km hosszú s hosszanti irányban a fehér hegység választja ketté, ahol nem ritkák a 2000 méter körüli csúcsok, az úthálozat viszont szegényes, főleg a sziget déli részén. Tehát a közlekedés eléggé behatárolt, pedig a szigeten rengeteg a látnivaló! Két repülőtér közül lehet választani, attól függően, hogy a nyugati vagy inkább az észak-északkeleti rész hozza lázba az utazót. Nem könnyű választani, de muszáj , egy hét alatt ugyanis a látnivalók csak egy kis része tervezhető be, amennyiben szeretnénk élvezni a nyaralást s nem az autóban töltenénk a drága időt! A döntés megszületett: nyugat! Mivel nem szeretjük a hatalmas hoteleket, szállodákat, így ismét egy kis családi vállalkozásban üzemeltetett szállás helyre esett a választás! Hanía (Chania) város repülőterétől 27km-re nyugatra , egy csendes kis halász faluban, pár méterre a tengertől!
Foglalás, fizetés s várakozás. Mivel soha nem szoktunk előre tervezgetni, januárban lefoglalni, befizetni, így nem kellett sokat várni! :) De azért volt idő "ismerkedni" a szigettel, némi nyaralási tervet összedobni, kocsit bérelni stb.. Nem untatnálak benneteket a részletekkel, több cég ajánlata után meglett a befutó, bár én egy pici kocsit szerettem volna, csak nagyobbal tudtak szolgálni 8 napra 150 euró. Full biztosítás és miegymás. Reptéren várnak majd. (https://www.europeocars.com/ bátran ajánlom, facebookon is fent vannak) Pipa, ez is megvan. :)
Eljött az utazás napja, ami idén június 23.-a vasárnap. Gondoltuk a hét utolsó napján sehol nem találkozunk tömeggel. Szerencsésen leraktuk a kocsit, megérkeztünk a reptérre.Mindössze annyian voltak, az induló oldalon, hogy az automata ajtó kidörzsölte a hátsómat, levegő is csak ritkán jutott. Borzalom.....
Közel egy órás nyomorgás és lökdösődés után, végre a tranzitban. Mindenki jól befújkálta magát mindenféle pacsulival a tranzitban, de jó is az ilyen "luftkoktél" a tömött repülőn. Szerencsére nem hosszú az út, picivel több , mint két óra. Sikeresen megérkeztünk, helyi idő szerint 16.40. Az ember a megbeszéltek szerint várt a repülőtéren, gyors bemutatkozás után mentünk is az autóért. Itt ért egy kis meglepetés, a megbeszéltek ellenére mégis csak lett kis kocsi, mindössze 100 euróért. A szokásos adminisztráció (görögöknél rendkívül laza) után már kapom is a kulcsot, egy ajándék térképet s egy üveg bort! A kocsi újszerű, kevés kilométer (5400km), tiszta. Zeusz földjén megszokott, hogy soha nem teli tankkal kapja az ember a járművet, jelen esetben 1/8-on állt a mutató, így is kérik vissza.
Az előre elmentett gps koorditáták ilyenkor jól jönnek, csak kiválasztja az ember és már mehet is. Az uticél Maleme a már említett kis halászfalu!
Maleme
A településben és a szállásban sem csalódtunk. Amiket a képeken láttunk, élőben is azt kaptuk vissza. Annyi eltéréssel, hogy itt nincs homokos tengerpart, lapos kavicsok borítják a környéket. Még 6 óra sem volt. és már a parton szívhattuk be a friss tengeri levegőt. A Földközi tenger hőmérséklete fürdésre ideális, a hullámok sem nagyobbak fél méternél. Természetesen a medencét is kipróbáltuk, pazar. Kicsit felfedeztük a környéket, ettünk jó gyrost, igazi görögöst, nem a túristásat s leültünk a partra élvezni a frissítő szelet s hallgatni a tenger morajlását!
Falassarna
Másnap, reggeli után meg tankoltuk "pikacsut" (én csak így hívtam a kis kiát :) ) s elindultunk Falassarna strandjára ami bő 30km. Ez a távolság itthon max 20 perc, ott bő 40, úgy, hogy nem is olyan vészes a domborzat, bár már a kis kocsi néhol itt is nagy előny. Igazából most szembesültem a korábban olvasottakkal, ahol 40km/h átlagsebességről írtak. Nos, nem állítottak valótlant az biztos, pedig ekkor még nem is tudtam milyen utak várnak még ránk. :D Az út szinte végig a tenger mellett vezetett, hol fent, hol lent, viszont a táj mindig mutatott valami szépet. Az út vége kicsit kalandos és csodaszép! Eme nyugat-krétai partot finom apró homok borítja, a víz csodás. A meltemi ( hol gyengébben, hol erősebben fújó északi szél, mely elviselhetővé teszi a hőmérsékletet) ezen a napon kimondottan visszafogott volt. A hőség már kevésbé, így jobbára vízben töltöttük a napot.
Rethymno
A tegnapi lazulós, fürdős, pocak süttetős nap után egy kicsivel mozgalmasabb napot hoztunk össze. Reggeli után, irány Rethymno! A kisváros, mely 35000 ember otthona, átmeneti lakhelyünktől hozzávetőleg 80km-re fekszik. Szerencsére az utazás java része a sziget "gyorsforgalmi" útján történik. 90km/h a maximum sebesség, de ez csak kevés helyen elérhető, egyrészt a domborzati viszonyok miatt, illetve a sok mazsola sem tesz jót a közlekedésnek. Kréta korábbi fővárosa mellett haladva intenzív forgalom fogad, a néhol 2X2 sávos utat 3x3 sávosként használják, tehát nem érdemes száguldozni. Főleg, hogy a kilátás parádés, néhol rendkívül magasra visz fel az út, közelebbről is megcsodálva a fehér hegységet. Illetve letekintve a Földközi tengert, a falvakat, városokat.
Majd lassan visszagurulunk közvetlen a víz mellé. Itt található a sziget leghosszabb strandja, mely 10km hosszú, néhol pálma fákkal, kaktuszokkal szegélyezett. Majd megérkezünk a kiszemelt városba, ahol szerencsére gyorsan találunk parkolót, igaz kicsit sétálni kell az erődhöz. A hőmérséklet már délelőtt is elég magas. Míg otthon a 8-as erősségű uv sugárzás miatt riadókat trombitálnak, itt 11 körül volt egész héten, keményen égette a bőrünk. Meg is kellett állni egy tavernában hűsölni, limonádézni! :) A kilátás itt is fenomenális. Balra a velencei stílusú kikötő, a kis hajókkal, míg jobbra a Fortezza amit szintén a velenceiek építettek újjá a 16. században a török hódítás után. Bár a törökök visszatértek és 300 évig maradtak a krétaiak nyakán. Ez építészetben nyomot is hagyott a kisvároson. A nap csak teszi a dolgát, szerencsére a szél is, így elviselhető a hőmérséklet, lehetővé téve, hogy kiélvezzük a látnivalókat, a történelmet....Az erődből letekintve ismét lenyűgöz a táj, a tenger, a kisváros, a kikötő...... Hihetetlen, hogy itt már bő 3000 évvel ezelőtt is virágzó város volt! Mi Magyarok, meg ki tudja merre lovagoltunk! :D
A régi építményt elhagyva a városka szűk utcácskáiban találjuk magunkat. Pezsgő, de mégis tiszta. Tavernák, kis boltok, helyi kézműves boltocskák mindenfelé. Megérte ide ellátogatni Kis regenerálódás után elindultunk visszafelé.
παραλία του Στεφάνου
Seitan Limani
Van egy vadregényes kis öböl, amit az interneten láttam, azonnal megtetszett. Persze otthonról nem minden látszik, főleg nem érződik. A már "szokásos" szerpentinek vezetnek kis falvakon a vég cél felé. Az úton a repülőtér közvetlen közelében haladunk, majd elhagyva egyre szűkül az aszfalt csík, ami aztán olyan befejezést tartogat amiről nem szívesen álmodozik egy autós. Friss jogsival nem biztos, hogy érdemes nekivágni!!
Leírni nem lehet azt az utat, dobott egy kis adrenalin fröccsöt.
Talán a képek adnak egy kis ízelítőt, milyen meredek, éles kanyarokkal szabdalt, védőkorlátok nélküli útszakasz, amiről írok. A parkolóban nézve a sok kocsit, azért némi optimizmusra ad okot. :) Leküzdöttük az akadályt s ekkor azt hittük ma már nem érhet meglepetés. Tévedtünk, nem kicsit. A gyalogút legalább ilyen húzós volt, ha nem keményebb. Hat óra körül járt az idő, de még mindig nagy a meleg, várjuk, hogy leérjünk a hűsítő habokhoz és megkönnyebbüljünk egy kicsit. :) A hely neve Seitan Limania! Aki erre jár, a nehézségek ellenére se hagyja ki, nagyon megéri! Hogy örök emlék lesz az biztos!
Elafonissi!
Már nagyon vártuk ezt a napot, hiszen a sziget egyik legszebb partszakaszának felfedezése várt ránk. Korán indultunk, nem szerettük volna tömegben élvezni a panorámát!
Az odaút már a megszokott görögös, szerpentines, szakadékos, nem veszélytelen, ám kétség kívül gyönyörű! :)
Van pár érdekes része az útnak.
Szóval Elafonissi. A sziget délnyugati csücskében helyezkedik el. Nevét a szomszédos szigetről kapta, ahová gyalogosan is át lehet sétálni,
hiszen a lagúna vize csupán egy méter körüli, kellemesen meleg s kristály tiszta! Rengeteg parkoló (milyen meglepő, ingyenes!) beach-bár, bérelhető napágyak
(kemény 8 euro a két napágy s a napernyő :D)
A fehér homokkal és az évszázadok alatt apróra morzsolódott korallal igazán szép és különleges látvány. A kis szigetre átsétállva búvárkodni is érdemes! Ugyan nem egy vörös tengeri élővilággal találkozunk,
de itt is jelen van az egyedi rózsaszín! Talán a képek valamennyire visszaadják a látványt! Amire mindenképpen felhívnám a figyelmet, hogy itt elég ritka a szélcsend!! Ha kifogunk egy szelesebb napot,
bizony a bőrradírt egy darabig nem kell használni! :D
Chania
Mindenképpen szerettük volna megnézni, a sziget második legnagyobb városa, hozzávetőleg 55000 fő állandó lakossal! Ám a parkolás maga a csoda.
Már amennyiben találunk üres helyet. Nem mondom, hogy parkolót, mert bérautóval ott szoktam megállni ahol van hely. :) Szerencsére nem nagyon büntetnek!
Maleme településtől csupán 17 km, bő 20 perc kocsikázás. Megéri jobban megnézni, igazán magával ragadó kisváros. Történelem itt is van bőven,hiszen már az ókorban is ismert városka volt.
Több történelmi korszak is nyomot hagyott a településen, hiszen volt amikor arab, bizánci, török, vagy éppen velencei fenhatóság alatt állt a település. Nyilván minden nép a saját ízlésének és igényeinek szerette volna formálni a várost, ám napjainkra a velencei stílusú kikötő az ódon házaival szemlélteti legjobban a régmúltat.
1971-ig eme város volt a sziget fővárosa. Ugyan a fővárosi címet elveszítette, de a pezsgő élet megmaradt. Sőt! Éjjel-nappal lüktet a város, s nem csak a túrista szezonban.
Érdemes lehet megtekinteni a Tengerészeti múzeumot, Archeologiai Múzeumot, de van még Néprajzi és Haditechnikai múzeum is! Ha elszakadnánk kicsit a tengertől. :)
Van még a városban egy hatalmas piac, érdekessége, hogy fedett s már több, mit száz éve működik! Kis túlzással máig harcoló német alakulatot is lehet itt vásárolni! :)
Természetesen a régi város falain kívül az új városi részen van minden, ami egy mai modern városban, de első sorban a velencei kikötő, a móló, s a világító torony miatt jöttünk. Persze mindezt a
lemenő nap bársonyos fényében. Oriási meglepetésként ért a kikötőben megpillantott Caretta caretta azaz álcserepes teknős, hatalmas példány volt. Zakynthos környékén sem láttunk ekkorát!
A naplemente csodás. S utána a várost, a partot, a kikötőt bevilágító fények. A part menti árusok, az emberfolyam, a zene.....
Balos beach
A másik nagyon-nagyon várt célpont a Balos lagúna. Kétféle képpen közelíthatő meg. Bérelt vagy saját autóval, vagy hajóval. A szervezett hajóutak hatalmas hátránya, hogy csupán pár órát lehet eltölteni a lagúnában, s napágyat bérelni már lehetetlen. Mi az autós utat választottuk. Nem volt túl messze a nyaraló településünktől (37km bő egy óra!!!!) Térképen. Viszont az egész egy nagy természetvédelmi területen fekszik, az út utolsó része úgy van kirobbantva a sziklából és kész. Itt a sebesség 5-7km/h, gyorsabban nagyon nem lehet menni, hiszen könnyen lehet egy defekt az éles sziklákon! Az egész szigeten egyedül itt volt belépő, természetvédelmi hozzájárulás címén, fejenkét 1 euró. Ebben a nagy összegben benne volt a parkolási költség és a wc használat is. Döbbenet! :)
Ugyan korán indultunk, de mire le tudtuk tenni a kocsit a parkolóba már rendkívül erősen tűzött a nap! Pár perc séta következett a kietlen tájon s akkor megpillantottuk Balost! Innét pár száz méter magasból is lélegzet elállító volt! Nehéz lenne szavakba önteni! A lagúnában még nem volt senki. Megérte korán jönni. Igyekeztünk is lefelé, persze meg-meg állva csodálni a tájat s persze fotózni. Nehéz eldönteni, hogy fentről, vagy lentről nyújt szebb látványt! Itt is fehér a homok s ugyan nem olyan számottevő mértékben, de jeken van a rózsaszín korall törmelék. A víz néhol bokáig ér, de az egy métert sehol nem haladja meg a lagúna területén. Kellemes, nem túl meleg, de jó, üdítő a reggeli melegben is.
Csak pár ember volt a hatalmas területen, volt néhány óránk kiélvezni a helyet, fotózni, mielőtt a túristák nagyobb számban megérkeznek. Nehéz volt elindulni estefelé. Nem a magas kaptató, vagy a fárasztó kocsikázás miatt. Egyszerűen csak magával ragadja az embert a hely.
Agia Marina
Amennyiben valaki a nagyobb nyüszgést szereti, választhatja ezt a települést is, bázisnak. Rengeteg nyaraló, apartman, szálloda található a faluban amely mindössze 10km-re található Chániától! Vállalkozó kedvűek akár tömegközlekedhetnek is, ami teljesen eltér a hazaitól. :) A falu eléggé túlzsúfolt , ám a legalább 3km hosszú, aranysárga homokkal borított parton el lehet férni. Rengeteg nyugány található a parton, a java része, fogyasztás ellenében ingyen használlható. A víz meleg, viszont nem ritkák a nagyobb hullámok. Szemben a mára már elnéptelenedett kis sziget látható, Agia Theodorinak hívják, egy régi erőd maradványait is felfedezhetjük itt.
Temető
Rengeteg dolgot, helyet, épületet, szurdokot stb láttunk, és persze sok mindent nem. De minden képpen megemlíteném még a kis üdülő falu melletti második világháborús temetőt. Mivel a repülő csak délután indult haza, így a délelőtti strandolás után kis kirándulás még belefért. Maleme határában a kis repülőtér mellett elhaladva, kis betekintés a ma is működő nato bázisra, meg is érkezünk a második világháborúban a szigeten elhunyt, német katonák nyug helyére. A már-már park jellegű temető rendkívűl rendezett, egyszerű, tiszta. Picit átfut az emberen mit is élhettek át ezek az emberek eme csodás vidéken!!
Ritkán látni civil repülőtéren NATO gépet. Pont akkor volt a szigeten szolgáló katonák váltása is, mikor jöttünk haza! :)
Összegzés: Ha nem karasz túl messze utazni. Amennyiben igazán vedégszerető görögökkel szeretnél találkozni. Csodás tersmészeti helyeket látni, kimondottan kedvező áron. Jókat enni, kiélvezni a vendégszeretetet, mindenképpen látogass el a szigetre.
